TeSzedd! De hogyan?!

TeSzedd! De hogyan?!

Post

  |  

2013. szeptember 14-e, szombat. Napok óta figyelem a meteorológiai előrejelzést, és drukkolok, hogy az esőfelhők elkerüljenek bennünket. Negyven fő jelezte, hogy részt szeretne venni a Balokány-liget és környéke tisztábbá tételében.

Reggel nyolc óra van, kellemes az idő, a Hungária úton várom a szervezőt, hogy átvehessem a zsákokat és kesztyűket, melyek a mai munkánkhoz szükségesek. Három egyetemista korú fiatal tétován álldogál a Kórház tér sarkánál. Megszólítom őket, hogy a TeSzedd-mozgalom zsákjait szeretnék-e átvenni. Szinte egyszerre mondják, hogy az internetes regisztrációnál ezt a helyet adták meg nekik, hogy csatlakozhatnak a Balokály-ligetes csapathoz.

A fiatal hölgynek a telefonján felhívjuk a szervezőt, akivel már én is leveleztem ez ügyben. Közölte, hogy ő is egy csoport szervezője, és nem tud segíteni semmiben. Várunk negyed órát. és a kocsimmal átmegyünk a város másik részébe, a Balokány-ligetbe.

A raktárunkban összeszedem a még használható védőkesztyűket, zsákokat. Szerencsére a kocsival hoztam a biztonság kedvéért 15 db zsákot és kesztyűket. Így már jöhetnek az önkéntesek, és a tervezett munkának neki tudunk állni.

A három egyetemistával a legkritikusabb helyhez sietünk, a vasúti töltés alá, ahol most egy száraz árok található. Évtizedes szemét halmozódott fel a bokrok és fák között az árokban. Megkérem a fiatalokat, hogy a kis fűrésszel és metszőollóval vágjanak egy kis közlekedő ösvényt, ahol a szemetet kihordjuk.

Megérkeznek a Leöwey Klára Gimnázium önkéntes diákjai tanári kísérettel, akik jelentkeztek a mai munkára. Rövid baleseti oktatás, majd csoportokra osztjuk a harmincöt diákot. Az első csoport a Kulturális központtól a ligetig szedi össze a szemetet a szerviz út és járda mentén. A másik csoport tagjai a Zsolnay Negyedtől a sétányt és a volt strand külső részét tisztítják, végigsöprik a betonsétányt és a padok alatt is felsepernek. A harmadik csoport a gesztenyefák alatti betonasztaloknál és járdalapos terület felé indul. A néhány visszalévő diák az Aranyeső-forrást és környezetét tisztítja meg.

Éppen felvenném a fűkaszát, amikor kedves POEÜS turista barátaim érkeznek. Regisztrálás után megkérem őket, hogy a vasút alatti árokban az egyetemista diákoknak segítsenek a nehéz munkában.

Szorgos fiatalok lepik el a Balokány-ligetet és környékét. A Nap megcsillantja sugarait a sima tó felszínén, melyen ott látszik a majdnem kész, impozáns Pepita szolgáltatóház.

Megjelennek az első teli zsákok, melyeket a szervíz út elejére hordunk. Söprik a pihenőhelyek alatti padokat, a járdalapos tó körüli sétányokat, gereblyézik a lehullott vadgesztenyefa leveleit.

A fiatalok lassan végeznek saját területükkel és megkérem őket, hogy segítsenek be a vasút alatti árok megtisztításába egy keveset. Hozzák kifelé a megtelt zsákokat, gurítják a nehéz viharvert autógumikat, vastag leszakadt faágakat.

Elfogytak a zsákjaink, és vele együtt a sok szemét egy jelentős része. Látom körülöttem a megfáradt munkásokat, és látom szemükben a csillogást, büszkeséget, hogy most ők is részt vettek ebben a nagy munkában, a liget és környékének tisztításában. A szerszámokkal, teli zsákokkal visszamegyünk a szivattyúházhoz, ahol megköszönöm mindenkinek a helytálló, becsületes munkát. Jutalmul néhány percre elindítom a megtisztított Aranyeső-forráson lévő szökőkutat.

Három vízsugár lendül a tó fölé. Csobogása idáig hallatszik, érezzük a friss víz illatát. Jutalomként a vízsugarak szélén apró szivárvány csillan fel, kihasználva a ritka lehetőséget.

Tizenhat zsák szemetet szedtünk össze, és két köbméter kommunális veszélyes hulladékot. Jövőre ismét jövünk, de reméljük jobb lesz a központi szervezés!

Baumann József munkavezető

None :P None :P