A liget története

A liget története

A liget története

Balokány városrész Pécs déli részén található, a Siklósi út, a Felsővámház utca, Basamalom és a Tüskésréti út között. A városrész, melynek neve talán török eredetű ( „Balu hanja”, „Báli hanja”, esetleg „Balikhane” – azaz Balu majorja, Báli kereskedőszállása, illetve „halas, mocsaras hely”) saját ligettel és tóval büszkélkedhet, jóllehet ezek felújítás alatt állnak. A városrész északi része lendületes átalakulásban van, hiszen a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt két jelentős beruházása is a közvetlen közelben történt. A Zsolnay Vilmos utcától délre eső részen épül, egymáshoz közel a Pécsi konferencia- és koncertközpont és a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont.

Először 1746-ban említik, amikor Gregorics Márton pécsi kereskedő felajánlja, hogy a mocsaras területet szabad használat fejében kitisztítja és rétté alakítja. A későbbi évtizedekben a területen kialakított tó közelében még agyagot bányásznak. Az agyagkitermelés következtében ezeken a helyeken egyre több forrás fakadt, amelyek a tó vizét duzzasztották. A tavat egy későbbi irat „Balokanya-Fischteich”-ként említi.

egykor1A tó tervszerű városi használata, rendbetétele a 19. században kezdődött. A tavat kimélyítették, közepén szigetet alakítottak ki, kijelölték a mosásra, fürdésre, lóúsztatásra szolgáló helyeket. 1838-ban Vitéz Ferencz szűrszabómester vette bérbe a tavat, egy részén fürdőt alakított, úszómestert alkalmazott, a tó közepén álló szigeten – „in der Poliger Insel” – egy épületet emeltetett, amelyben táncterem, biliárdszoba és borkimérés volt.

1858-ban nagy változások történtek. Új bérlője, az izraelita hitközség egyik legbefolyásosabb tagja, Engel Adolf nagyvállalkozó úszófürdőt és kabinfürdőket létesített. „A város általános igénye egy hidegvizű fürdőintézet és úszóiskola létesítésére arra az elhatározásra késztetett a magas hatóságok jóváhagyása esetén, hogy a budai külvárosban fekvő Balukanai tavon ilyen intézetet létesítsek” – áll a beadott tervek német nyelvű magyarázatában. Friedrich Ludwig Jahn németországi testnevelő mozgalmától inspirálva intézményében az úszásoktatásnak is fontos szerepet szánt. Hamarosan megnyílik az „Albert Fő- Herczegről nevezett Pécsi Uszoda és Testgyakorló Intézet”, amelynek programját már1859-ben kétnyelvű kiadvány ismerteti.

A tó használatával azonban gondok is voltak, ahogy 1870-ben Janetsek György, a szigeten álló kocsma új bérlője, a városhoz intézett német nyelvű kérvényéből kiderül: (a város) „szigorúan tiltsa meg a nyersbőrök mosását a tóban és az elhullott állatok bedobását.” Nyáron, amikor keresethez juthatna, olyan bűz van, hogy minden levegővétel egészségtelen, „…és csónakázni sem fognak a tavon, pedig az fő bevételeim közé számít.” A következő nagy változást a Dunagőzhajózási Társaság pécs-barcsi vasútvonalának megépítése hozta, amellyel a Balokány-tavat is kettévágták. 1886-ban a régi, fából készült uszoda helyére újabb, már téglából, cementből épített fürdő került. Parkosították a fürdő és a tó környékét, sétányokat építettek, díszbokrokat ültettek.

A legújabb fürdő 1933-ban készült el, amely egészen az 1980-as évek végéig a város kedvelt strandja volt. Azóta az uszoda és a tó környéke is elhanyagolt, de 2011-től az Összefogás a Balokány-ligetért kezdeményezés keretében évről-évre megújul, és remélhetőleg a strandfürdő is új életre kel majd. Az első városi uszoda és testgyakorló intézet kezdeteiről és jelentőségéről Jánosi Engel Adolf 1887-ben kelt, német nyelvű „Életem” című írása számol be: “Üzleti tevékenységem (…) nem gátolt meg abban, hogy eközben a köz javára munkálkodjam. Annak felismerése, hogy a fürdők milyen fontosak az ember egészsége szempontjából, indított arra, hogy ezen a rendkívül elhanyagolt területen valami maradandót alkossak… (A nyilvános úszóiskolát) az eliszaposodott Balokányi tóból kellett megépítenem, majd 15 év elteltével térítésmentesen átengednem a város tulajdonába. A feladat rendkívül nehéz volt… Meg akartam tartani ígéretemet, ezért akkori vagyonom nagy részét rászánva elvégeztem az építkezést. – Sokféle megtisztelő elismerésben volt részem, végül Albert Főherceg engedélyezte, hogy az úszóiskola az ő becses nevét viselje.”

egykor4A száraz úszásoktató módszer, amelyet én vezettem be először a Monarchiában (és amelynek Franciaországban történő alkalmazásáról már olvastam), felkeltette a katonai hatóságok figyelmét. Meghívtak Bécsbe a vezérkarhoz, hogy a módszert, amelyet az uszodában a legnagyobb sikerrel alkalmaztam, ott is bemutassam. Így 1858-ban úszómesteremmel saját költségemen Bécsbe utaztam, az ottani katonai úszóiskolában bemutatókat szerveztem, amik azonban a hideg idő beköszöntével abbamaradtak…
Később az 1866-os harcokból hazaérkezett, itt állomásozó vadászezred több tisztje is mesélte, hogy a nálam vett úszásóráknak köszönhetően nem csak saját, de bajtársaik életét is megmentették. Még sok ilyen elismerő írás van a birtokomban, végül majd csatolok ezekből néhányat. – A fent említett száraz úszásoktatás módszerét azóta mindenhol bevezették, és a legnagyobb sikerrel alkalmazzák.”

Az alábbiakban olvasható és letölthető Madas József írása “A Pécsi Balokány” címmel. Az íróról pedig  IDE kattintva olvashatunk.

None :P None :P