Társadalmi munka a Balokány-ligetben

A sok csapadék szükségessé tette a Balokány-liget teljes területén a zöldterület ismételt kaszálását. Varga Jenő és segítői (Kovács József barátom és jómagam) vesszük fel a hangosan visító benzinmotoros kaszálógépeket, és órákon át birkózunk a magasra nőtt fűvel.

Most próbálom ki élesben az egyesület által vásárolt, új kaszálógépünket. Néhány nappal ezelőtt Háber Jánossal már alapjáraton, kis terheléssel bejárattuk. Most több órán keresztül vizsgázott a márkás gépek között a mi kis büszkeségünk, ami jóval olcsóbb társainál, de büszkén vágja velük együtt a magas füvet.

Friss vágott fű illata tölti meg a ligetet. A tó szökőkútjának vízsugarai fodrozzák a vizet, és mozgatják a pecások színes úszóit. Őket nem zavarja a gépek harsány zaja, és az sem, hogy természetvédelmi területen tiltott tevékenységet folytatnak.

A meredek oldalak kaszálása nagy odafigyelést és fizikai állóképességet kíván. A megbolygatott virágporok csípik a szemünket és ingerlik a torkunkat. Fent a beton sétányon sokan jönnek-mennek, és nézegetik a szép zöld parkot a tóval. Többen megpihennek a betonpadokon a két kulturális intézmény között, ahol most már három szemetes edényt is kihelyezett a város. Sajnos a sétány rendszeres takarítása a mai napig nem megoldott. A szemetesektől karnyújtásnyira pezsgősüveg, sörösdobozok, pillepalackok éktelenkednek papírzacskók társaságában.

Befejeztük a liget teljes területének kaszálását, most hosszú fűszálak hevernek mindenütt, ameddig a szem ellát. A keleti oldalon az EKF munkálatai óta itt hevernek a gépekkel kitépett fatuskók, építési törmelékek. Már benőtte a fű, csak most kaszálás után vált láthatóvá ismét. Évek óta nem tudjuk elszállíttatni, mivel nincs gazdája. Elhatározzuk, hogy véget vetünk ennek az éktelenkedő szemétkupacnak.

 

Másnap:

A gépkocsiról lepakoljuk a munkához szükséges szerszámokat, majd elmondom, miképpen teszünk rendet a korhadó farönkök és építési törmelékek között. Varga Jenő és segítői nekiállnak a munkának, mi pedig elmegyünk megnézni, hogy honnan kell majd a lekaszált régi és új füvet elszállítani.

Mikor visszaérek a szorgalmasan dolgozó László Ferenchez és Nagy Sándorhoz, már az egyik tuskót körbeásták és próbálják kifordítani a földből. Szép nagy fa lehetett, míg ki nem vágták az építkezés érdekében. Ketten emelik fel az autó platójára. Egyre többet koppan a csákány a földben és a gyökerek között lévő mészkődarabokon, melyeket kiásva szintén a kocsira dobálunk.

Egy órába telik, amíg a nem ide illő dolgokat felhelyezzük a platóra. A nedves földet a kisebb fadarabokkal nehéz elegyengetni a tervezett formában, de végül sikerül. Ferenc csinosítja a megmunkált terepet, Sándor a járóosztályt vágja végig erős, damilos gépével. Összegereblyézem a zöldhulladékot, azt is a kocsira tesszük. Egészen más lett a terület, már csak fűmaggal kell bevetni.

A kocsi lassan tolatva megfordul, és a vasút alatti fűkupacból is felpakolunk a teherautó platójára. Búcsút intek a fiúknak, akik indulnak a mára betervezett, további munkát elvégezni. Készítek néhány felvételt az elvégzett munkáról, és a betonsétányon elindulok hazafelé.

 

Csend van, csak néha suhan el az országúton néhány autó, melynek hangja nem zavarja a betonpadon borgőztől békésen alvó embertársunkat.

Baumann József